A nagyapám után ránk maradtak a birkák. A rozsdás udvaron három nagy juh, három kicsi bárány álldogált. A szomszéd etette őket. A Suzukival behajtottam a veteményes melletti szűk útra, küszöbig ért a sár. Három hónapig nem volt kedvem eljönni. Féltem attól, hogy mi fogad itt.

Tanár úrék értenek az állatokhoz?, kérdezte hamiskás mosollyal Kovács szomszéd. Sem én, sem Juli nem értettünk. A nővérem ráadásul Bécsben élt. Hatszáz kilométerre innen. A szomszéd a kerítésre könyökölt, nevetett rajtam. Nem volt szakmája, nyolc általánost végzett. Azt is bukdácsolva. Az állatokon kívül talán a barkácsoláshoz értett, meg az italhoz. Karácsony előtt összetákolt egy kicsi szánt, elé kötötte a német juhászát, rákuporodott a pokrócra, húzzál, húzzál, öreg mackóm!, rikkantotta a kutyának és a kocsmáig húzatta magát. Senki sem tudta, miből él.

Hamis ember az, vigyázzál vele, mondogatta mindig a nagyapám. Mégis nyugodt voltam, hogy legalább van valaki mellette, ha már apám nem lehet ott. Kovács hívta ki a mentőket, amikor meglátta az öreget az udvaron feküdni. A kórházba is elment hozzá, a temetésére is eljött, ott állt a hátul a kerítés mellett. Mégis amikor utoljára telefonon beszéltem az öreggel, a Kovácsra panaszkodott. Azt mondta, ellopta az almáit. Három fája volt a hátsó kertben, tele kövér almákkal, egyik reggelre eltűnt mind, így idén már nem főzethetett belőlük pálinkát.

Néztem a gyapjas állatokat, azok meg engem, nem tudtuk, mihez kezdünk egymással. Nagyapám a húsukért tartotta őket, szerette a birkapaprikást, húsvétra mindig báránysültet készített. Küldött nekem is belőle valamelyik falubelivel, akinek az ünnepekkor a fővárosban akadt dolga. Egy részeg faviskó volt a birkák otthona, ami nem sokban különbözött nagyapám házától. Igaz, azon legalább voltak ablakok.

Az öreg házában sárgák voltak a falak, dohányszag és rendetlenség fogadott. Nagyapám semmit sem dobott ki, nejlonszatyrokkal, blokkokkal, szövetdarabokkal, szórólapokkal, reklámújságokkal volt tele a kamra. Kosárba raktam mindet, kiborítottam az udvarra, leöntöttem benzinnel és meggyújtottam. A szobákat kiporszívóztam, lemostam az ablakokat, áthúztam az ágyat. Engedtem vizet a vödörbe, öntöttem bele Domesztoszt, felsúroltam a konyhát. Estére végeztem. Nem volt kedvem hazamenni, hosszú volt az út Pestig. Másnap tiszta fej kellett, hagyatéki tárgyalás tizenegykor, délután háromra az igazgató rendelt be magához, azt mondta, fontos, egy kicsit tartottam ettől a találkozótól.

Találtam a konyhaszekrényben egy üveget, bor volt benne. Ittam két pohárral, jobban aludtam tőle. Reggel arra ébredtem, hogy a szomszéd zörög az ajtón. Felvettem nagyapám köntösét, úgy nyitottam ajtót. Eltűntek a birkák, hadarta izgatottan. Papucsban szaladtam hátra a birkahodályhoz, valóban üres volt. A kerítést nem vágták ki, a kapu zárva volt, nem törte fel senki, a birkák meg nem ugorhattak át a másfél méteres dróton. Vakarta a fejét a szomszéd, ő sem értette. Azt mondta, éjjel erősen ugatott a kutyája, meg is nézte, mi van vele, de nem a birkák, hanem a falu felé morgott.

Keressük meg őket, mondta. Felöltöztem, ittunk egy kávét, aztán elindultunk. Hozott magával egy hosszú kést, azt mondta, levágja vele a tolvajok tökét. Bejártuk az egész környéket, megkérdeztünk mindenkit, de senki sem látta a birkákat. Indulnom kellett haza, megeskettem Kovácsot, ha véletlenül nyomára akad az állatoknak, felhív telefonon. Segített kitolni a Suzukit a sárból és elindultam haza.

A hagyatéki tárgyalás rendben ment, Juliéké lett a ház, enyém meg a hátsó kert, az almás fákkal. Az igazgató meg felterjesztett kitüntetésre, így elmúlt minden szorongásom. Húsvét vasárnap csengettek. Terike volt az, nagyapám második szomszédja, azt mondta, hozott nekem valamit. A Kovács szomszéd küldte. Az asszony a lányához jött az ünnepekre. Panaszkodott, nem volt könnyű elhozni a kockás táskát, hiszen neki is van csomagja, de ha megkérte a Kovács, akkor inkább megcsinálja, nehogy bosszút álljon rajta, mert hamis ember az. Amikor elment az asszony, kipakoltam a táskát. Egy cetli volt legfelül, rajta rossz helyesírással ez állt: „Áldot husvétot!” Egy üvegpalack volt még benne, meg egy alufólia-csomag. Almapálinka és báránysült.

(Fotó: Simon Márk)